Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. A rekordot egy 1968-as kelet-szibériai anticiklon tartja, amelynek a középpontjában 1080 hPa feletti légnyomást mértek. Az anticikonokban általában nyugodt az időjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző, télen párásságot, ködöt, és nagyon hideg időjárást okoz. Csapadék előfordulhat a területén, de ez sosem jelentős mennyiségű. Ahogy a középpontjától kifelé haladunk egyre erősebb lesz a szél, és emiatt nő az időjárás változékonysága is. Az anticikonokat valósággal körülveszik ezek a nagy sebességű "szélgyűrűk", amelyek iránya az óramutató járásával megegyezik. Térségünkben egy-egy anticikon akár hetekig is fennmaradhat, és a benne lévő gyenge légmozgás miatt ilyenkor felhalmozódik a nedvesség és a szennyezőanyag tartalom, ezért jelentősen romlik a levegő minősége.
Ciklon
Alacsony légnyomású terület, amelyben a tengeszintre átszámított légnyomás 1015 hPa alatti. A középpontjában a fejlettségi stádiumától függően 960-1000 hPa a jellemző légnyomás, de egy-egy trópusi cikonban előfordulhat 900 hPa körüli érték is. A ciklonokhoz minden esetben frontrendszer is tartozik, ezért benne változatos az időjárás. A cikon területén sokfelé van csapadék, amelyek a középpontjától távolodva egyre inkább a frontokhoz kapcsolhatók, de a frontmentes területeken sokfelé konvektív csapadék jellemző.
Eső
Folyékony halmazállapotban, 0°C felett hulló csapadék. A cseppek átmérője 0,5 mm feletti. Az ez alatti cseppek okozta csapadékot már szitálásnak nevezik. Leggyakrabban az esőrétegfelhőből (nimbostratus) esik.
Záporeső
Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az külőnbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Ilyenkor az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen egy hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk.
Zivatar
Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő. A csapadék intenzitása nagyon nagy lehet, viharos széllel, és akár jégesővel is járhat.
Jégeső
Nagyon heves zivatarok alkalmával alakul ki. A jégszemcsék mérete rendszerint 5 mm feletti, szélsőséges esetben a jéggolyók átmérője elérheti a 4-5 cm-t is. A jégszemek a felhőben lebegve alakulnak ki, és a kicsapódó, majd megfagyó vízgőz hatására addig nőnek, amíg a feláramlás a jégszemeket elbírja. Jégeső jellemzően késő tavasszal és nyáron alakul, mert egyrészt ilyenkor nagyobb a konvektív aktivitás, másrészt a fagyhatár olyan magasan van, ahol a feláramlás a legintenívebb, és így nagyra hízhatnak a jégszemek.
Havazás
Tisztán jégkristályokból álló csapadék. A magasban, a csapadékképződés helyén már 0 °C alatti a hőmérséklet, és a talaj közelében is fagypont közelében van. A legkiadósabb havazás fagypont környékén alakul ki, hiszen ekkor a legnagyobb a levegő nedvességtartalma a negatív tartományon belül. Magyarországon évente akár kétszer-háromszor is kialakulhat országos méretű havazás, ami tipikusan egy genova-i cikon és a kelet-európai hideg levegő találkozásakor jön létre.
Havaseső
Átmenti csapadékforma a havazás és az eső között. A csapadék képződésekor már hókristlyok alakulnak ki, de a felszín közelében lévő melegebb levegőben hullás közben egy részük megolvad. A felszíni hőmérséklet ilyenkor akár 4-5 °C is lehet.
Ónoseső
Túlhűlt cseppekből álló csapadék, amely a tereptárgyakkal érintkezve megfagy. A Kárpát-medencében gyakran kialakuló hidegpárna helyzetben jellemző csapadék, amikor délnyugat felől meleg áramlás alakul ki a hidegpárna felett, és ebben az áramlásban csapadékzóna érkezik fölénk. Az alsó hideg réteg ilyenkor általában mindössze 600-700 m vastag. Felette 4-8 °C is lehet a hőmérséklet, a hidegpárnában eközben akár -4- -8°C is lehet. Az eső ebbe a rétegbe érkezve lehűl, gyakran 0 °C alá is (túlhűltté válik, azaz nem fagy meg, mert esés közben nem tud kristályosodni), majd a felszínre érve megfagy.
Hófúvás
Havazás közben, vagy havazás után alakul ki, amikor az erős szél a friss havat magával ragadja, és külőnböző mintájú hóakadályokat épít. A közlekedést nagyon megnehezíti, mivel a megtisztított utakra pillanatok alatt méteres hófalakat képes építeni. A hótorlaszok jellemzően a szélirányra merőleges hosszúkás mélyedésekben alakulnak ki, azaz széliránytól függően mindig másutt, de egy széliránynál mindig következetesen ugyanott. Magyarországon ilyen jellemző helyek például északkeleten a Bodrog és a Hernád völgye, valamint a Bakonyban az Egervíz völgye.
Hózápor
A záporeső szilárd halmazállapotú megfelelője. A hózápor is konvektív jellegű csapadék. Nagyobb hózápornál villámlás és mennydörgés is előfordulhat, ilyenkor beszélünk hózivatarról. A csapadékot adó felhő szerkezete hasonló a záporesőt adó felhőjéhez, csak a hideg miatt felszín "közelebb" van a csapadékképződés helyéhez. Egy zivatatfelhőben ugyanúgy jellemzőek a hópelyhek, mint az esőcseppek és jégszemek, csak melegben ezek sohasem jutnak el a felszínig. A hózáporok általában -4 és +4 °C közötti felszíni hőmérséklet mellett alakulhatnak ki, de már megfigyeltek +10 °C-ban is hózáport, ilyenkor nagyon erős a leáramlás, és nincs elegendő idő a hópelyhek elolvadásához. A hózápor általában nem hoz jelentős csapadékot, de olykor nagyon sűrű, és emiatt látványos hóesést produkál. Előfordulhat azonban, hogy lassan mozgó, vagy egyhelyben veszteglő hózápor alakul ki, ilyenkor akár 4-6 cm friss hóréteg is kialakul.
Zúzmara
A túlhűlt vízcseppeket tartalmazó ködből a tereptárgyakra rakódott jeges bevonat, amely legtöbbször fehér opálos színű. A zúzmaraképződés elején hegyes jégtűk alakulnak ki, amelyek az idő előrehaladtával megvastagodnak, majd egybefüggő jeges bevonattá válnak. A lerakódás leginkább a gallyakon, vékony ágakon és levelek szélén indul meg a széllel megegyező irányban. A légvezetékre azért veszélyes, mert azok is vékonyak, ráadásul távolabb vannak az egyéb tereptárgyaktól, és ezért további gyűjtóhatásuk is van. Egy-egy intenzív, hosszan tartó zúzmaraképződés esetén méterenként akár több kilogrammnyi zúzmara is lerakódhat rájuk. Magyarországon legjellemzőbben a téli ún. hidegpárnás helyzetekben van jelentős zúzmaraképződés, amikor a talaj közelében lévő igen hideg levegő fölé lassan meleg levegő áramlik.
Párásság
Az 1-5 km közötti látástávolságot nevezzül párásságnak. A levegő víztartalma korlátozott, ezért ha a nedvességtartalom túllépi ezt a határt, akkor megkezdődik a kondenzáció, azaz a vízcseppek kiválása. A látástávolságot tehát elsősorban ezek a levegőben lebegő vízcseppek rontják, nyilván a kondenzáció erősségével arányosan. Párásság esetén tehát az adott légtömeg már a telítettség környékén van.
Köd
Ködről akkor beszélünk, ha a látástávolság 1000 m alatti. Köd többféle képpen képződhet, és ennek megfelelően több fajtája van. Keletkezhet éjszaka, ún. kisugárzási ködként, vagy keletkezhet melegebb, párás levegő beáramlásával, ún. advektív ködként. A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd a talajfelszín lehűlése miatt alakul ki, ezért előszőr ott jelentkezik. Ilyenkor sekély ködnek hívjuk. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, azonban ha folytatódik a ködképződés, akkor kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ezt nyílt ködnek nevezik.
Harmat
Egy olyan csapadékforma, amely nem hull, hanem kicsapódik a tereptárgyakra és a felszínre. Kialakulásának az a magyarázata, hogy az éjszakai kisugárzás során a talajközeli levegőréteg annyira lehűl, hogy eléri az ún. harmatpontot. A levegő vízgőzbefogadó-képessége függ hőmérséklettől. A melegebb levegő több nedvességet képes raktározni. Ezért van az, hogy ha nedvességtartalom nem változik, de a levegő hűl, akkor van egy olyan hőmérséklet, amelyre lehűtve telítetté válik. Ezt nevezik harmatpontnak. A nevét nem véletlenül kapta a harmatról. Nagy nedvességtartalmú levegő esetén néha már napnyugta után megkezdődik a harmatképződés, de száraz időben egész éjjel száraz marad minden. Frontmentes időben ezért a harmatképzodés jól mutatja a várható időjárást: minél hamarabb képződik éjszaka harmat, annál nagyobb az esélye záporok, zivatarok kialakulásának.
Dér
A dérképződés lényege ugyanaz, mint a harmat-képződésé, a különbség csak annyi, hogy a dér 0 °C alatti hőmérsékleten képződik, ezért jeges, fehéres bevonatot hoz létre a tereptárgyakon.
Hidegfront
A frontfelületek mentén az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség, szélirány, stb.) ugrásszerű változásuk van. A hidegfront esetén a front előtt meleg, mögötte hideg levegő halmozódik fel. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük erős, élénk délnyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttük erős, időnként viharos északnyugati szél támad. Gyakran járnak záporokkal, zivatarokkal. A front mögött mélykék lesz az ég, kitisztul az idő, és gomolyfelhők képződnek.
Melegfront
A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nevével ellentétben a talaj közelében nem hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbeáramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkoskék színűvé válik.
Okklúziós front
Az okklúziós front az előbbi két front összezáródásával jön létre, amikor a hidegfront utoléri a melegfrontot. A frontok cikloncentrumhoz közelebbi felén alakul ki, és általában jelentős csapadékot okoz, és mögötte általában hidegfrontszerű hidegbeáramlás kezdődik.
Változóan felhős
Változóan felhősnek akkor nevezzük az égboltot, ha mind időben mind térben annyira változatos és dinamikus az égkép, hogy nem lehet a hagyományos felhőborítottsági kategóriákba besorolni. Rossz nyelvek szerint, amikor a meteorológusnak fogalma sincs milyen lesz a felhő-fedettség, akkor mondja azt, hogy változóan felhős ég várható.
Derült égbolt
Az égboltot akkor nevezzük derültnek, ha a felhőzet mennyisége nem éri el az 1/8-ot. Amikor egyetlen felhő sincs az égen, akkor felhőtlen az égbolt.
Gyengén felhős
Gyengén felhős égen az összfelhőzet az égbolt 1/8 - 3/8 részét takarja el.
Közepesen felhős
A közepesen felhős ég azt jelenti, hogy az összfelhőzet az égbolt 4/8 - 5/8 részét takarja el.
Erősen felhős
Erősen felhős égen a felhőzet összmennyisége 6/8 - 7/8. Amíg egy kis helyen is látszik az ég kékje, addig még erősen felhős az ég.
Borult égbolt
A borult ég teljes felhőfedettséget jelent, azaz sehol nem látszik az ég kékje. Azonban az is előforulhat, hogy vékonyabb cirrostratus rétegen még kivehető a Nap korongja, tehát ilyen esetben nem állapítható meg határozottan a borultság. Ebben az esetben a globálsugárzás a döntő. Amennyiben 400 W/négyzetméter alatti, akkor megállapodás szerint borult az ég.
Talajmenti fagy
Talajmenti fagynak nevezzük azt jelenséget, amikor a talaj közelében - ez néhány cm-t jelent -, illetve a talaj felszínén 0 °C alá megy a hőmérséklet. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy a levegő hőmérséklete - amelyet szabvány szerint 2 m-es magasságban mérnek - is 0 °C alatti. Ezért is külön figyelmet, főleg mezőgazdasági szempontból. Tavasszal és ősszel érdemel külön figyelmet az utolsó. ill az első fagyok idejében.
Szél iránya
A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos.
Szél sebessége
A szél sebességén értelemszerűen az levegő mozgásának sebességét értjük. A meteorológiában általában a m/s-ban, illetve egyes területeken a csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg. Az alábbi táblázatban találhatók az egyes szélsebesség-kategóriák, amit a meteorológiai szövegekben alkalmazni szoktak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
